A diafilm és a diavetítő a 20. század közepén vált népszerűvé, különösen az oktatásban és a szórakoztatásban. A diafilm olyan formátum, amely kicsi, átlátszó képeket tartalmaz, amelyeket diavetítővel lehet a falra vagy vászonra vetíteni
A diavetítő egy optikai eszköz, amely egy fényforrás, lencsék és egy mechanizmus segítségével nagyítja és vetíti ki a diafilmen lévő képeket.
A diafilm technológiája a 19. század végén kezdett fejlődni, de igazán az 1920-as és 1930-as években vált elterjedtté. Eredetileg oktatási célokra használták, mivel lehetővé tette a tanárok számára, hogy vizuálisan is szemléltessék a tananyagot. A második világháború után a diafilm népszerűsége tovább nőtt, különösen a családi és közösségi szórakoztatásban. A diavetítő alapvetően egy erős fényforrást használ, amelyen keresztül a diafilm képeit egy lencserendszer segítségével vetíti ki. A diafilmek általában 35 mm-es vagy kisebb méretűek, és egy forgó vagy toló mechanizmus segítségével helyezhetők a fényforrás és a lencsék közé.
Magyarországon a diafilmgyártás kiemelkedő szerepet játszott a vizuális nevelés és szórakoztatás terén. Az első magyar diafilmek az 1950-es években készültek, amikor az oktatás modernizálása érdekében az iskolákban bevezették a diavetítést. A magyar diafilmek között számos klasszikus mese, irodalmi mű feldolgozása és oktató jellegű anyag is megtalálható. A Diafilmgyártó Vállalat volt a fő gyártó, amely a művészi illusztrációkra és a minőségi kivitelezésre helyezte a hangsúlyt. Az 1960-as és 1970-es években a diafilm a magyar otthonokban is elterjedt, gyakran családi esték alkalmával vetítették a gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.
A diavetítő és a diafilm kombinációja lehetőséget nyújtott a történetmesélés új formájára, amely interaktívabb volt, mint a könyvek olvasása, ugyanakkor nem igényelt olyan bonyolult technológiát, mint a mozgókép. A diavetítés különleges hangulatot teremtett, a közös élmény és az élénk színekben pompázó képek minden korosztályt elvarázsoltak. A magyar diafilmek különleges varázsát az is adta, hogy sokszor neves művészek, grafikusok készítették a képeket, és a történetek gyakran magyar népmeséken vagy klasszikus irodalmi műveken alapultak.
A diafilm és a diavetítő mára nosztalgikus emlékké váltak, ám népszerűségük a digitális korban is fennmaradt, köszönhetően a retro iránti érdeklődésnek és a hagyományos értékek tiszteletének. Ma is léteznek olyan közösségek és gyűjtők, akik ápolják ezt a kultúrát, és időről időre diavetítéseket szerveznek, ahol a régi kedvencek újra életre kelnek. A magyar diafilmgyártás tehát nemcsak egy korszak meghatározó eleme volt, hanem máig tartó hatást gyakorolt a vizuális nevelés és a közösségi élmények terén.
